Amikor az éjszaka nem pihenés
Érezted már azt, hogy az éjszaka nem a feltöltődésről szól, hanem egy végtelen készenléti állapotról?
Hogy félálomban azt figyeled, mikor mozdul meg a gyerek, mikor kezd nyöszörögni, mikor kell átmenni hozzá, hogy a másikat még ne ébressze fel, mikor tudsz visszamenni az ágyadba – ha egyáltalán visszatudsz?
Ilyenkor sokszor nem a gyerekekkel van a gond. Nem a napirenddel, nem a következetességgel, nem a „szülői hibákkal”.
Egyszerűen csak elfáradunk. A folyamatos jelenlétben, az éjszakai megszakításokban, a nappali türelemben.
És közben ott motoszkál a kérdés: normális ez?
Két gyerek, két teljesen külön alvásvilág
Nálunk az éjszakák most így néznek ki:
A kicsi nem alussza át az éjszakát. Felébred, keres, igényli a közelséget – és csak akkor tud visszaaludni, ha ott vagyok mellette. Amint odafekszem, már alszik is. De kijönni a legritkább esetben tudok – mert vagy elalszom azzal a lendülettel, vagy mert újra felsír és hív, hogy menjek vissza. Nem hiszti, nem szokás, hanem biztonságigény. Neki most erre van szüksége. És ezt elfogadtam. Akkor is, ha időnként baromi fáradt vagyok.
A nagyobbik egészen máshogy működik. Nem hajlandó az ágyában elaludni, vagy csak nagyon ritkán, ha hulla fáradt a délutáni alvás kihagyásakor. Inkább kifekszik a kanapéra, ott alszik el, majd amikor már mélyen alszik, bevisszük az ágyába – és onnantól általában reggelig alszik. Ha nem, akkor csendben átoson Apához, addigra én már úgysem vagyok a helyemen.
Kívülről nézve lehetne azt mondani: „ez nincs rendben”.
Belülről viszont ez egy működő rendszer.
Miért nem egyformák az alvási igények?
Nagyon egyszerű: mert a gyerekek nem egyformák.
Az alvás nem viselkedés, amit „meg kell tanítani”, hanem idegrendszeri folyamat.
Függ:
- az érési tempótól
- a temperamentumtól
- a napi ingerektől
- az érzelmi biztonságtól (Ha szeretnél többet olvasni arról, miért ragaszkodik hozzád ennyire, olvasd el ezt is)
Van gyerek, aki könnyebben elengedi a nappalt, hogy mi történt vele aznap.
Van, akinek az elalvás és az éjszaka is több kapaszkodót igényel.
És ez nem jelent jót vagy rosszat.
„De mit szólnak majd mások?”
Sok szülő itt kezd el igazán szorongani.
„Elkényezteted.”
„Rászokik.”
„Soha nem fog egyedül aludni.”
Ismerős mondatok, ugye?
Közben minden család – tudatosan vagy ösztönösen – saját túlélési rendszert épít.
Olyat, ami adott élethelyzetben, adott gyerekekkel, adott erőforrásokkal működik.
Ha:
- a gyerek biztonságban érzi magát
- a szülő nem ég ki teljesen
- és senki nem sérül
akkor az elég jó megoldás.
És ne másokhoz hasonlítsd az alvási rendszereteket. Én is ismerek olyat, akinek az első naptól átalussza a gyereke az éjszakákat. Megpróbáltam mindent úgy csinálni, mint ők; nálunk akkor sem aludta át a gyerek az éjszakát.
Mit jelent ez valójában a szülőnek?
Beszéljünk őszintén! Ez azt jelenti, hogy:
- az alvásod töredezett
- ritkán alszol mélyen
- sokszor már fáradtan ébredsz
- nappal pedig extra türelemre van szükséged
És közben csendben cipelsz egy csomó bűntudatot is:
- „miért nem bírom jobban?”
- „miért vagyok ingerült?”
- „miért várom annyira az estét?”
Nem azért, mert rossz szülő vagy. Hanem mert ember vagy. (Az erről szóló cikket is olvasd el)
Apró kapaszkodók – nem megoldások
Nem írok alvástréninget. Nem is értek hozzá. Vannak erre szakemberek.
Nem mondom, hogy „csak csináld ezt”.
Inkább ezt hagyom itt:
- Ami most működik, az most elég.
- Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni.
- A gyerek nem manipulál éjszaka.
Jogod van fáradtnak lenni.
Lehet, hogy később máshogy alszik.
Lehet, hogy magától átalakul.
Lehet, hogy majd újra kell gondolni.
De nem ma éjjel kell mindent megoldani.
Fontos, hogy pihenj, amennyit csak tudsz. Ha nálatok ez az együtt alvással megy a legjobban, akkor aludjatok együtt. Ne foglalkozz mások véleményével. Hidd el, hogy jól csinálod, mert a gyereked igényeire figyelsz!
Ez is csak egy szakasz
Most talán nem alszotok jól.
Most talán nem ideális.
Most talán kimerítő.
De ez egy időszak. El fog múlni! A gyerekek változnak, érnek, fejlődnek.
És amit most közelségként, biztonságként adsz, az később önállóságként tér vissza.
Zárás – együtt lenni benne
Lehet, hogy most nem alszunk jól.
De együtt vagyunk benne.
És néha ez többet ér, mint egy átaludt éjszaka.
Ha magadra ismertél, tudd: nem vagy egyedül.
És nem csinálod rosszul.
