Nálunk a családban az első születésnaphoz buli is jár. Máténak is volt, így Áronnál sem maradhatott el.
Időpont-egyeztetés és készülődés – amikor semmi sem sikerül elsőre
A szervezést időben elkezdtük, szóltunk mindenkinek jó előre, mert a keresztelőt is ugyanarra a napra szerettük volna időzíteni. Így aztán családi és baráti fronton is egyeztetni kellett, ki mikor ér rá.
Az első időpont rögtön ugrott – pont a Keresztanyunak nem volt jó 😀 A következő hétre tettük volna át, de akkor az unokatesó érettségije szólt közbe. Végül az eredeti tervhez képest két hetet csúszott az esemény.
A tortát én intéztem. Lufit most nem vettünk, mert a fotózásra hozott példány nagy csalódás volt: 2-3 nap alatt leeresztett, míg Máténál ugyanonnan rendelve még két hónap után is lebegett.
Keresztelő alvásidőben – sírás, háromperces autóút és gyors ágyba tétel
2024.06.23-án reggel megkereszteltük Áront. A szertartás sajnos pont az alvásidejére esett, így végig sírdogálta. A háromperces hazaúton azonnal elaludt, én pedig a kocsiból egyenesen az ágyába tettem. Máté eközben szinte köszönés nélkül lelécelt Mamáékhoz – ott volt mindenki, így nyilván izgalmasabb programnak tűnt.
Amíg Áron aludt, Anyu és a húgom segítettek az utolsó simításokban: gyors pakolászás, kert és terasz rendbetétele. Ébredés után megebédeltünk, aztán készülődtünk a vendégek fogadására.
9 kisgyerek, tortavágás és marcipánvadászat
Nem terveztünk nagy vendéglátást. Mivel mindenki 3 óra után érkezett, és a gyerekek alvását is figyelembe kellett venni, este 7-ig húztuk meg a határt. Így torta és sós-édes falatkák kerültek az asztalra.
Anyu sósrudat sütött, Mama almás kevertet hozott, a szomszédasszony pedig egy hatalmas tányér babacsintával érkezett – utólag is ezer hála érte!
Áront 2-kor még egyszer lefektettem, különben biztosan nem bírta volna ki estig. A család többi része időközben átszállingózott Mamáéktól, és természetesen az első vendég érkezésekor Áron fel is ébredt – hiába hagytuk nyitva a kaput, a jó vendég csenget is.
Végül 8-9 négy év alatti gyerek gyűlt össze. Előre elnézést kértem a szomszédtól 😀 A nagyobbak inkább a kertben játszottak, a kisebb babák a hűvös nappaliban kúsztak-másztak. A teraszajtó estére tiszta baba- és gyerekmaszat lett.
A tortavágást 5 órára terveztük, és meglepően jól tartottuk az időt – ebben Anyu közbenjárása is segített, aki 10 perccel 5 előtt szólt, hogy ők a fél 6-os busszal mennének haza.
Ádámmal előkészítettünk mindent, Áront beültettük a székébe, mindenki összegyűlt a nappaliban, és felcsendült az Alma együttes örökzöldje, miközben elé tettük a tűzijátékos-gyertyás tortát. Inkább csodálkozott, mint mosolygott, de amikor megfogdoshatta, a marcipánt azonnal megszerezte magának. Ádám pedig hatalmas szeleteket vágott – nem akart maradékot. Szerencsére a torta annyira finom volt, hogy nem is maradt sok.
Torta után még beszélgettünk, játszottak a gyerekek, Anyuék hazamentek, Mama pedig pont akkor érkezett – aznap volt a táncos jubileumi bulijuk, így ő csak a végére tudott csatlakozni.
Hat óra után szépen lassan mindenki hazaindult. Addigra a vízipipa is elfogyott, az apukák nagy bánatára.
Gyors rendrakás bent, Ádám közben kint pakolt, majd 7 körül ment a fürdetés. Hosszú, eseménydús nap volt, főleg Áronnak. Az elalvás nem ment könnyen, és az éjszaka sem volt a legpihentetőbb – de hát egyszer van az embernek első szülinapi bulija.
