Long story short? Na, nem most… 😀
A peluscseréből lett baj
Adott egy szép, nyárias szeptember eleji nap. Áront ebéd után hoztam haza a bölcsiből, mert az átszoktatást is fokozatosan csináltuk. Gondoltam, gyors peluscsere alvás előtt – és mehet a pihenés.
Na, ez volt a nap legrosszabb ötlete.
Áron ugyanis felállt a pelenkázólapon (az a fából készült, kemény aljú változat), és ahogy lépett volna előre, hogy megöleljen, az egész lap megbillent. Áront elkaptam – de a lap lecsúszott. Pont a nagy lábujjamra. Telibe.
Az összes szentséget elsuttogtam magamban (hogy a gyerek azért ne hallja), majd lekaptam a zoknit. Tíz másodperc múlva sötétlila lett a körmöm. Rohantam a fürdőbe hideg vizet engedni rá, de semmit sem használt.
Alvásidő = 2,5 óra szenvedés
Könnyes szemmel vittem Áront aludni. Szerencsére nagyon fáradt volt, így gyorsan elaludt. Nekem viszont 2,5 órás szenvedés következett – bármit csináltam, fájt.
Ádám sajnos nem ért haza időben, így nekem kellett menni Mátéért. Reggel biciklivel mentünk – de abban az állapotban tekerni esélytelen volt. Maradt az autó. Persze, hogy nem automata.
Papucsban, kuplunggal. Mire az ovihoz értem, konkrétan csillagokat láttam.
Máté szívmelengető reakciója
Máté várta, hogy biciklivel menjünk haza. Mikor elmeséltem neki, mi történt, nem reklamált, csak megsimogatott és azt mondta:
„Anya, most te vagy beteg, akkor együtt nézünk mesét, jó?”
Na, ott majdnem elpityeredtem. Mire hazaértünk, már ténylegesen sírtam is – de a fájdalomtól.
Az ovinál csomagtartóba pakolt bicajt sem tudtam kiszedni, csak leültem a bejáratnál a lépcsőre, feltettem a lábam, és annyit mondtam a fiúknak: „Játsszatok nyugodtan.”
Ádám sajnos nem ért haza időben, így nekem kellett menni Mátéért. Reggel biciklivel mentünk – de abban az állapotban tekerni esélytelen volt. Maradt az autó. Persze, hogy nem automata.
Papucsban, kuplunggal. Mire az ovihoz értem, konkrétan csillagokat láttam.
Irány a SOTE Trauma
Mire Ádám hazaért, már a puszta létezés is fájt. Innen nem volt mese, lehet, hogy eltört, orvoshoz kell menni. Már csak az ügyelet volt elérhető, onnan pedig egyből továbbirányítottak: SOTE Trauma, Üllői út.
A hátsó ülésen ültem, feltett lábbal, és 40 percen át csak nyögtem. Már olyanokat mondtam, hogy inkább szülnék még egy gyereket – az legalább nem fájt ennyire! (És igen, akkor sem kaptam fájdalomcsillapítót.)
Hollywood vs. valóság
A SOTE-n flottul ment a betegfelvétel, majd irány a Trauma vizsgáló. A doki frappánsan nyitott: „Na, maga miben sántikál?” – mire én: „Hát… rosszban.”
Elmondtam a sztorit, megnézte, majd előkapott egy tűt. Mondtam is neki, hogy tudom, mit fog csinálni, mert Grace Klinikán szocializálódtam kórház témában. Kérdezte, hogy mit? Elmondtam. Mire ő: „Pontosan. Csak itt nem spriccel majd a vér, az csak Hollywood.” És tényleg: csak folyt.
Kötözés, majd irány a röntgen.
A hátsó ülésen ültem, feltett lábbal, és 40 percen át csak nyögtem. Már olyanokat mondtam, hogy inkább szülnék még egy gyereket – az legalább nem fájt ennyire! (És igen, akkor sem kaptam fájdalomcsillapítót.)
Röntgen, várakozás, diagnózis
A röntgennél nem volt senki, kb. azonnal behívtak. A dokinő pozícióba állította a lábam, majd kifelé menet csak ennyit mondott: „Ez a köröm le fog esni.” Köszi, készülök rá lélekben.
Röntgen után vissza a Traumára. Közben jöttek új arcok, újabb várakozás, a doki meg két vizsgáló közt varrt, gipszelt. Én szenvedtem, a telefonom is lemerült. És könyv – na, az pont nem volt nálam, pedig egy teljeset ki tudtam volna olvasni.
Másfél óra után hívtak be újra: nincs törés! Csak polcolás, jegelés, pihentetés (haha, két kisgyerek mellett).
Hazafelé: hamburger és „esti buli”
Kértem egy fájdalomcsillapítót, be is kaptam, azóta is várom, hogy hasson. A felírtat ki sem váltottam. Hazafelé legalább a hamburger finom volt.
A fiúk pedig élvezték, hogy este 9-ig fent lehettek Mamáéknál. Nekem meg maradt a lila köröm, a fájdalom és az, hogy most kivételesen saját jogon lehetek táppénzen.
Utószó
A körmöm azóta sem esett le, de járni és vezetni még mindig nem tudok. Ha valakinek van automata váltós autója „olcsóért”, szóljon! 😀
