Ahogy közeledünk az ősz felé, egyre közelebb kerülünk egy újabb nagy kalandhoz: Máté szeptembertől ovis lett.
Még nyáron megkaptuk az értesítőt, hogy felvették, majd az is kiderült, hogy melyik csoportba került. Sajnos a kis barátnőjétől külön helyezték el, de majd az udvaron bandázhatnak.
Nem tudom, melyikünk várta izgatottabban – de Máté egész nyáron mindenkinek azzal sztorizott, hogy szeptemberben kezdi az ovit.
Az óvónénik látogatása – ami nekem nagyon szimpatikus volt
Augusztusban jöttek hozzánk az óvónénik, hogy megismerjék Mátét, mielőtt a csoportban találkoznának először. Ez nekem nagyon tetszett: saját környezetben történt az első találkozás, nem volt egyszerre minden idegen.
Máté egész nap várta őket. Rohant a kapuhoz, mikor meghallotta, hogy megállt előttünk egy autó. Egyből adta a pacsit, behívta őket, mutatta a játékait, majd a kertet is. Folyamatosan csacsogott – látszott rajta, hogy felszabadult. Elköszönéskor mindenkit megölelt, még a puszit is engedte.
Azóta mindenkinek mondja, hogy neki traktor a jele – bemelegítésnek sok-sok jel közül épp azt választotta, mert azt Anyának könnyű lerajzolni 😄 – és azt is, hogy melyik csoportba fog járni. Sokszor a nyakába akasztja a jelét, amit kapott.
A szülői – ahol rengeteg infó zúdul rátok egyszerre
Volt nekünk, szülőknek is egy találkozó, úgyhogy elmentünk Ádámmal életünk első szülőijére – Apukák csak erős idegzettel menjenek, alaphangon 1,5 óra egy ilyen esemény. Megismertük a dadus nénit is, aki nagyon aranyos. Összességében Máté nagyon jó csoportba került.
A szülőin rengeteg infó zúdult ránk – még szerencse, hogy mindenről kaptunk írásos tájékoztatást is, mert még így is alig tudtam követni, pedig jegyzeteltem. Sok mindenre kell figyelni és beszerezni is – de erről lejjebb részletesebben írok.
Mit kell beszerezni az ovira? – a valóság, nem a lista
Ez az, amit mindenki kérdez, és az interneten általában egy hosszú, ijesztő felsorolást kap válaszul. A mi tapasztalatunk kicsit más volt.
Amit tényleg be kellett szereznünk:
Ágynemű és lepedő – ezt minden oviban kérnek, és általában megmondják pontosan a méretet. Érdemes olyat venni, ami könnyen mosható és gyorsan szárad, mert hetente haza kell hozni mosásra, baleset esetén akár sűrűbben is.
Benti szandál vagy cipő – olyat, amit a gyerek egyedül fel tud venni. Ez nem luxus, hanem komoly elvárás – ha cipőfűzős vagy csatos, az óvónéniknek nincs idejük minden gyereknek bekötni. Javasolt a tépőzáras változat.
Váltóruha – rengeteg – ez az, amit első körben mindenki alábecsül. Nem kettő, nem három. Komolyan: legyen bent legalább 4-5 váltó, mert a homokozó, a festék, az ebéd és a véletlenszerű pocsolya mindet beveti egy nap alatt. És természetesen minden évszaknak megfelelően. Van ovi, ahol ruhazsákot kérnek a ruhák tárolásához.
Táska a tornafelszerelésnek – ehhez külön benti cipő is kellett nálunk.
Zsebkendő és nedves wc-papír – ezeket időnként külön kell vinni, mert fogyóeszközök, és általában nem biztosítja az óvoda.
Amit viszont nem vennék meg újra: a név-nyomda a ruhákhoz. Azt gondoltam, ez majd nagy segítség lesz – de a valóságban Máté nagyon ügyesen tudja, melyik ruha az övé, az óvónénik pedig segítenek, ha kell. A legtöbb ruha megkerül nyomda nélkül is.
A beszoktatás – amire felkészültem, és ami aztán egészen másképp lett
Készültem sírásra. Mind a kettőnk részéről.
Azzal mentem az első napra, hogy valószínűleg be kell ülnöm a csoportba, Máté pityereg kicsit, és én is visszafojtom a könnyeket az ajtóban.
Nem így lett.
Máté az első napon simán bement. Nem kellett beülnöm vele a csoportba, nem volt sírás. Az óvónéni azt mondta: „Egy óra múlva gyere vissza, hívunk, ha valami van.” Nem hívtak, Máté vidáman jött haza.
Minden nap többet maradt bent. Pénteken már bent alhatott volna – de nem volt bent az ágyneműje, úgyhogy hétfőn aludt először bent. Minden gond nélkül.
Bevallom, nekem volt fura, hogy ilyen könnyen ment. Annyira készültem a nehézségre, hogy amikor nem jött – először azt hittem, valami nincs rendben. De nem, csak Máté egyszerűen készen volt rá. Megérte nyáron erről beszélgetni, könyvet olvasni a témáról.
Nagyon büszke voltam rá.
Amit a szülői érzésekről senki nem mond el
Az ovis kezdés nem csak a gyereknek mérföldkő. Neked is az.
Egyszerre vagy büszke – mert látod, hogy nő, hogy önálló, hogy megy előre. És egyszerre van benned valami furcsa szorítás – mert ez az első nagy lépés, amit már nem veled tesz meg, hanem nélküled.
Ha könnyebben megy a gyereknek, mint vártad, az ne zavarjon meg. Nem azt jelenti, hogy nem kötődik hozzád – épp ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy annyira biztonságban érzi magát veled, hogy mer elengedni. Erről itt olvashatsz bővebben.
Ha nehezebben megy, az is rendben van. Minden gyerek más, minden ovikezdet más.
A lényeg: egy idő után minden gyerek megtalálja a helyét. Még ha az első héten úgy tűnik is, hogy ez soha nem fog menni.
Amire utólag azt mondanám: érdemes volt
Az óvónénik látogatása otthon, a szülői értekezlet, a traktor jel a nyakában – ezek mind apró dolgok. De összességükben felkészítették Mátét arra, hogy ne egy ismeretlen helyre menjen szeptemberben, hanem egy olyanra, amit már kicsit ismer.
Ha oviba készülsz a gyerekeddel, ez az egy dolog, amit a legjobban ajánlok: találjatok módot arra, hogy az ovival való első találkozás ne a csoportban legyen. Akár nyílt nap, akár óvónénik látogatása – bármi, ami csökkenti az ismeretlent.
A többi jön magától.
