Van az a pont, amikor lefoglalod a repjegyet, és még minden teljesen rendben van.
Izgatott vagy. Tervezel. Listákat írsz. Készíted magadat és a gyerekeket is, hogy mi fog történni, mire számítsanak.
Aztán eljön az indulás napja.
És hirtelen rájössz, hogy:
ezt most tényleg meg fogjátok csinálni.
Mi egy éjszakai járattal indultunk Egyiptomba, két kisgyerekkel, babakocsival, bőröndökkel, hátizsákokkal… és egy halvány reménnyel, hogy „majd alszanak a gépen”.
Spoiler: részben igen. De addig el is kell jutni.
Reptérre jutás – az első akadály
Az indulás meglepően simán ment. Sőt, annyira simán, hogy már gyanús volt.
Előre foglaltunk reptéri parkolót, ami az egyik legjobb döntés volt. Nem kellett senkire várni, nem kellett időzíteni, és hazafelé sem volt kérdés, hogy ki jön értünk.
Két gyerekkel ez hatalmas könnyebbség.
A transzfer gyors volt, a bőröndök le lettek fóliázva, és ott álltunk a reptéren… három nagy bőrönddel, egy kicsivel, egy babakocsival és két gyerekkel.
Itt kezdődik az igazi játék.
Check-in: minél előbb szabadulj meg a csomagoktól
Ha egy dolgot kiemelhetek, amit mindenkinek ajánlok:
minél hamarabb add fel a bőröndöket!
Amíg nálad vannak:
- kerülgeted őket
- figyelsz rájuk
- és közben próbálod a gyerekeket is életben tartani
Mi szinte azonnal becsekkoltunk, és onnantól érezhetően könnyebb lett minden.
Biztonsági ellenőrzés – a káosz művészete
Papíron egyszerű.
A valóságban:
- babát kivenni a babakocsiból/hordozóból
- babakocsit feltenni vagy a kapun áttolni
- táskákat kipakolni (az összes babakaját, innivalót)
- kütyüket külön rakni – vannak repterek, ahol az elektronikai dolgokat már nem kell kirakni a szalagra (ilyen Budapest is)
- majd mindent visszapakolni, a lehető leggyorsabban, mert feltorlódik mögötted a sor, a gyerekek pedig minden felé elszaladnak
És közben:
– a gyerek nem érti, mi történik, hiába magyaráztad el neki korábban
– te próbálsz nem szétesni
Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy előre vettek minket, így nem kellett hosszú sorban állni. így emiatt nem éri meg megvenni pluszban a Fast track jegyet, kicsi gyerekkel (általában) előre engednek/külön sort nyitnak.
De amit itt tanultam, az az, hogy:
ne pakolj túl rendszertelenül
A visszapakolás lesz a legnehezebb rész.
Amikor késik a gép
Már majdnem túl voltunk mindenen, amikor jött az infó:
késik a gép
Először csak egy órát mondtak. Egy felnőttnek ez semmi. Egy gyereknek viszont egy teljes világ.
Ilyenkor jön az, amit nem lehet megúszni:
– fáradtság
– nyűgösség
– „mikor megyünk már?”
Ami nálunk működött:
nem erőltettük a „viselkedj szépen” módot.
Felmentünk az étkezdéknél kialakítotti játszótérhez, és hagytuk, hogy kifáradjanak.
Ez volt az a pont, ahol rájöttem:
nem kontrollálni kell a helyzetet, hanem alkalmazkodni hozzá
A reptéri túlélőcsomag
Ha most indulnék újra, ezt biztosan ugyanígy csinálnám.
Nálunk ezek váltak be:
- nasik (rengeteg) – édes és sós, korosztálynak megfelelően
- ital – készültem üdítővel (pl. Kubu), ezeket a gyerekeknek átengedik a biztonsági ellenőrzésen
- egy-két kis játék
- mese (vészhelyzetre)
- hordozó
- a pelenkázó táska teljes tartalma
A hordozó konkrétan életmentő volt. Amikor a kisebb már nem bírta, csak felcsatoltam, és legalább a kezem szabad lett, ő pedig pihenhetett vagy épp aludt.
Beszállás – amikor már mindenki fáradt
Amikor végre kiírták a kaput, már mindenki készen állt. Átestünk az útlevél ellenőrzésen, mivel nem EU-s országba mentünk, megkerestük a beszállókaput. Megnyugodva konstatáltuk, hogy itt is van egy játszótér, ami kapóra is jött, mert itt megint sokat kellett várnunk.
Mert a beszállás sem úgy megy, hogy „jöttök, és felszálltok”.
Sorban állás. Várakozás. Még több várakozás.
Rutintalanul vettünk elsőbbségi beszállást is. Utólag jöttünk rá, hogy nem kell. Az a legjobb, ha utolsónak szállunk be, így a gyerekek tovább szaladgálhatnak, és nem kell a gépben ülve várniuk 20 percet, míg mindenki beszáll.
A gyerekek ekkorra már túlfáradtak.
Itt jött az a pont, amikor minden elv eltűnik, és marad az egyetlen cél:
valahogy eljutni a gépig
Nálunk ez keksz formájában valósult meg.
A repülőn – a nagy kérdés: alszanak vagy nem?
Ez az a pont, amit minden szülő vár.
Mi fog történni a gépen?
Az eleje kaotikus volt. A kisebb már annyira fáradt volt, hogy nem tudott megnyugodni. Nem akart ülni, nem akart feküdni, semmi nem volt jó.
Aztán jött az egyetlen működő megoldás:
megnyugtatás, közelség, biztonság. Ha cicizik a gyerkőc, akkor fel/le szállásnál különösen jót tesz neki, ha szopizik, így elkerülve a fájdalmas füldugulást.
Aztán egyszer csak elaludt, nagyjából abban a pillanatban, hogy elkezdték a gépet hátratolni.
A nagyobbik végig figyelt, nézelődött, élvezte az egészet. A felszállásnál még a kezünket is fogta, majd amikor elértük az utazómagasságot, ő is elaludt.
És ott, abban a pillanatban:
csend lett.
Repülni alvó gyerekkel – romantikus elképzelés vs valóság
Kívülről biztos nagyon békésnek tűnik.
Belülről:
- nem tudsz megmozdulni
- kényelmetlen
- zsibbad minden
- és cicizésnél még arra is figyelj, hogy ne látszódjon ki semmi, nehogy megbotránkozzanak az utasok
De közben:
működik.
És ilyenkor már nem számít a komfort. Csak az, hogy alszanak, és te is tudsz egy kicsit pihenni.
Leszállás – és kezdődik minden elölről
Leszállásnál persze felébredtek a nagyjából 4 órás alvásból.
Mi pedig úgy döntöttünk, hogy kivárjuk, amíg mindenki leszáll, hogy nyugodtabban tudjunk pakolni, nem rohanva sehova, amúgy is éjszaka volt.
Ez jó döntés volt a részünkről. Két gyerekkel nem érdemes rohanni.
Egyiptomi érkezés – vízum, papírmunka és türelem
A reptéren még volt pár kör:
- vízum vásárlás (2026. március 1-től 30$/€ fejenként)
- papírok kitöltése
- útlevél ellenőrzés
- a bőröndök ismételt átvilágítása
És itt jött egy nagyon fontos tanulság:
vigyél magaddal tollat!
Ez az a tipikus apróság, ami nélkül ott állsz, és próbálsz kölcsönkérni.
Transzfer – az első megkönnyebbülés
Amikor végre kiléptünk a terminálból, és megtaláltuk a transzfert, az volt az első pillanat, amikor tényleg fellélegeztünk.
Szerencsénk volt, előre foglaltunk transzfert, és egy kisbuszt kaptunk, amiben csak mi voltunk.
A kicsi azonnal vissza is aludt az ölemben.
Mi pedig csak néztük az éjszakai várost, és próbáltuk felfogni:
megérkeztünk.
Mit tanultunk a repülésből?
Ha egy dolgot vihetnél magaddal ebből a cikkből, ez legyen az:
nem lesz tökéletes – és nem is kell annak lennie.
Lesz:
- késés
- fáradtság
- káosz
De ha rugalmas vagy, és nem ragaszkodsz görcsösen a terveidhez, akkor működni fog.
És a végén ott lesz az az érzés:
„megcsináltuk”
Olvasd el ezt is
Ha még csak most tervezed az utazást, ezt a cikket is érdemes megnézned:
Egyiptom gyerekkel – teljes útmutató Hurghadához
A következő részben pedig megmutatom:
– milyen egy gyerekbarát szálloda valójában
– és hogyan telik egy „pihenős” nap két kisgyerekkel
