Leruccantam a fiúkkal és Anyuval 4 napra. A terv eredetileg szilvalekvár készítés, és Ádámnak otthon pihenés lett volna, de szilva híján lekvár nem készült.
De kezdjük az elején. Anyu bejelentette, hogy megy Erzsóhoz lekvárt elrakni, Ádám meg gondolt egyet, hogy menjek én is a fiúkkal, legutóbb is jól sikerült. Ő meg dolgozik, és pihen.
Miután mindenki rábólintott, mondtam Ádámnak, hogy felesleges ennyit autóznia, majd én levezetek, csak adja oda a kocsit (az enyém kicsi egy ilyen úthoz).
Úgyhogy pénteken ebéd után bepakoltam a srácokat, felvettük Anyut, és útra keltünk.
A gyerekek végig aludták az utat, így volt energiájuk délután rohangálni.
Sok minden nem volt tervezve, leginkább a szilvaszedés, de abból nem volt a fán, lesz belőle pálinka 😀
Mivel nagy melegek voltak, így délelőtt a kertben szaladgáltak a fiúk, mi meg próbáltuk túlélni a meleget, délután pedig lavórba tettünk vizet, abban pancsoltak.
Nagyjából ez volt a menetrend minden nap, de a srácok nagyon élvezték, ebéd után nagyokat aludtak – hiába, a fertődi levegő 🙂
Utolsó előtti nap reggel elmentünk a játszótérre, meg bementünk a kastélyparkba, hogy a fiúk tudjanak szaladgálni, és ne csak a kertben legyünk. Itt szedtünk tobozokat, majd karácsonykor csinálunk belőlük díszeket a fára.
Délutánra beterveztük a legutóbb elmaradt hegykői strandot. Máté szokás szerint ugrált mindenhol a vízbe, Áron meg csak élvezte, de az úszógumit most annyira nem preferálta. Neki jobban tetszett, hogy a lépcsőn ki-be mászkált. A végén átmentünk a kinti meleg vízbe, ahol Mátéval bemutattuk emelős/ugrós mutatványunkat. Mindenkinek nagyon tetszettek a srácok, oda voltak értük az osztrákok, hogy milyen aranyosak, Máté vízszeretetét meg csak csodálták. A karúszó már nem is kell neki.
6-kor azért hazamentünk, hogy lenyugodjanak, meg mindenki éhes is volt. Vacsi után nem kellett könyörögni, hogy elaludjanak, viszont borzalmas éjszakánk volt.
A fiúk valószínűleg túl sok vizet ittak a medencéből, úgyhogy egymás után hánytak mind a ketten, kétszer.
Mire Máté el tudott aludni, addigra Áron kezdte, úgyhogy hajnal 3 körül már én is el tudtam aludni. Kicsit tartottam a másnapi hazavezetéstől. Szegény Erzsó pedig nem győzött mosni. Éjjel igyekeztem mindent beáztatni, úgy, hogy lehetőleg senki ne keljen fel.
Az egyetlen pozitívuma ennek az esetnek, hogy Máté azóta kiköpi a vizet a medencében. És még én is simán hazavezettem egy jeges kávé támogatásával.
