Kerékpártúra kisgyerekkel – ez az a mondat, amire az ember egyszerre lelkesedik és gondol egy pillanatra, hogy vajon megúszható-e sértetlenül.
Mi megúsztuk. Csak nem úgy, ahogy terveztük.
Az ötlet Akarattyán született: bérelnénk biciklit, beültetjük a fiúkat a hátsó ülésekbe, és tekerjük végig a Balaton-parti kerékpárutat Tihanyig. Gyönyörű táj, friss levegő, kaland – papíron tökéletes program.
A valóságban volt egy táska, ami belelógott az arcukba. Volt egy alvó gyerek, akinek folyton leesett a feje. Volt egy meredek hegyoldal, amit tolva tettünk meg. Volt egy elkésett vonat, egy sietős pelenkázás és egy kalauz, aki megmentette a napunkat.
Ez az a kerékpártúra.
Az indulás – avagy tíz méter után már változtattunk a terven
Gyors reggelit tartottunk, majd mentünk vissza a szobába, összepakoltunk és indultunk is a kerékpártúrára. A gyerekeket beültettük a hátsó székekbe, fel pattantunk és körülbelül tíz méter után megállapítottuk, hogy ez így nem lesz jó, mert a táska nagyon belelóg az arcukba. Ádám kitalálta, hogy tegyük a gyerekülés háttámlájára, úgy nem esik le. Kicsit túl sok súly volt így a bicikli hátulján, csak reménykedtem, hogy nem fogunk felborulni egy-egy kanyarban…
Szép kényelmesen mentünk. Nagyjából 15 perce lehettünk úton, amikor Áron elaludt; neki 9:00 körül van áltatlában egy alvása, és a bicikli elrázta a fenekét. Aludt is fél órát. Szegényke folyton leesett a feje, nem tudtuk ugye hátra dönteni a széket, tuti, hogy fájt a nyaka a végére.
A Decathlonos törölköző mint zseniális fejmegtartó megoldás
Gondoltam, hogy már mégse aludjon így a gyerek, úgyhogy tekerés közben jött az isteni szikra: volt egy Decathlonos törcsi a táskában, amin ugye van egy gumirész, amivel össze lehet fogni. Na, az pont ráfér a gyereknek a kobakjára, a törölköző többi részét pedig berakom a táskába hátul és akkor az majd tartja a fejét. Végül is egész jól működött 20 percig, amikor a bukkanókon és gödrökön áthaladva felébredt.
Tihany felé – hegynek felfelé biciklivel, kisgyerekkel
Tudtam, hogy hegynek felfelé fogunk biciklizni Tihany felé, de hát azért kérem szépen, erre nem készültem fel lélekben 😀 Nem egyszer, és nem kétszer volt, hogy leszálltunk a bicikliről és bizony feltoltuk a kerékpárokat, közben meg gyönyörködtünk a tájban. 20 km után meg is álltunk egy pihenőre, mert hogy Máté is elaludt, amin meglepődtünk. Azt hittük, hogy élvezni fogja a nézelődést, de nem…
Alsóörsi pihenő – amikor elalszik a gyerek
Így Alsóörsnél megálltunk, előkerült az a bizonyos törölköző, Mátét lefektettük, és aludt egy jó fél órát. Áron addig sétálgatott egyet a kikötőben, Ádámmal pedig ettünk egy kis tízórait, hogy legyen energiánk Tihanyig eljutni.
Máté gazából csak azért kelt fel, mert indulnunk kellett, és engedtük, hogy Áron megszeretgesse ébresztő gyanánt.
Tihanyig már nem terveztünk megállni – spoiler: megálltunk 😀
Ebéd Tihanyban – ahol drágán étkeznek, de megéri a kilátás
Végkimerülésben még a komp előtt megálltunk Tihanyban ebédelni egyet. Tudtam, hogy erre felé nem adnak semmit olcsón, de azért meglepődtem, hogy 2 gyros tál két üdítővel, és egy hasábburgonya 10.000 forint.
A fiúk annyira élvezték, hogy végre szaladgálhatnak, hogy csak pár falatot ettek, így mi Ádámmal rohantunk utánuk, tehát felváltva ettünk.
Aztán a kihívás ott jött, amikor vissza kellett Áront ültetni a székbe, nem nagyon tetszett neki, de volt még egy 20 perces tekerés a kompig. Mondjuk ezt sűrűn szóvá is tette nyekergéssel a hátam mögött.
A kikötőben megvettük a jegyet, a fiúk fagyiztak, én csak vízért kiáltoztam, és szerencsénkre jött is a komp.A terv az volt, hogy kivesszük a fiúkat a székből, de még a fagyi a kezükben, hely nem sok volt, szenvedni meg nem akartunk a visszaültetéssel, így inkább hagytuk őket, így is pont jól láttak mindent, és addig legalább a fagyi is elfogyott.
A vonat, a kalauz és a biciklis vagon kalandja
Mikor átértünk Szántódra, érzetük, hogy tuti nem tudunk Akarattyáig tekerni, a fiúk sem bírják a kiképzést, így gyorsan megnéztem, hogy Zamárdiban nincs messze a vasútállomás, időben odaérünk a következő vonatig, ami Aligáig elvisz minket. Ezzel nyerünk 20-25 kilómétert, és legalább 1,5-2 órát.
Eltekertünk az állomásig, a vonat persze késett negyed órát, amit mindig hosszabbra mondtak be. Ezért gondoltam, hogy Áronnak cserélek egy pelust, itt volt kialakított pelenkázó, csak a pénztárból kellett a kulcsot elkérni hozzá. És mikor megkaptam a kulcsot, be is mondták, hogy a vonat érkezik. Hát mondom kisfiam sajnálom.
Rohantam vissza, fogtam a biciklit, másik kezemben Áront, mert a biciklitárolós vagon baromira elől állt meg, túl sok felszálló pedig nem volt, úgyhogy futva indultunk el a peronon. Szerencsére a kalauz látta, mit szenvedünk, és megnyugtatott, hogy nem hagynak ott minket, és a biciklis vagonban lesz segítség felrakni a bicajokat. Ádám gyorsan feladta a bicikliket, én a fiúkkal addig felszálltam.
Bicajok a tárolóban, nekünk is kéne hely. Elég érdekesen van megcsinálva, én azt hittem, hogy az egész vonat útra kell helyjegyet venni, de csak egy bizonyos ponttól kellett, úgyhogy voltak fennakadások, mert csomóan keresték a helyüket, ahol persze már ültek.
Szerencsénk volt, mert egy négyes helyre le tudtunk ülni és nem is akart senki felállítani minket.
Amit érdemes tudni, ha vonattal zárod a kerékpártúrát
A nagy örömködésben, meg a fiúk szórakoztatásában úgy elszaladt a 20 perces út, hogy ha nem figyeljük, hogy milyen megállót mondanak be, akkor elfelejtünk leszállni. Felkaptuk a srácokat, rohantunk a biciklikért, amiket Ádám lerakott a peronra, én meg a fiúkkal mentem a lépcsőhöz, szedtem le őket ezerrel.
A kalauz nagyon-nagyon rendes volt, számontartott minket és amikor látta, hogy mindannyian lent vagyunk, meg a biciklik is megvannak, akkor mondta, hogy most akkor nyugodjunk meg, ők mindjárt elmennek és akkor a gyerekekkel nyugodtan ki tudunk sétálni a peronról. Teszem hozzá, hogy a peronon azért még Áront tisztába tettem 😀
Ez a 15-20 perces vonatút annyira sokat számított, szerintem éjfélre értünk volna csak vissza az üdülőbe.
Térkép alapján nem kellett volna egyébként sokáig tartania, hogy visszaérjünk, a következő városig kellett volna menni, de hát már megint emelkedésben kellett föltekerni. Mondjuk megérte, mert fönt találtunk egy nagyon szép kilátót.
Innen már tényleg azt hittük, hogy bármikor megérkezhetünk, de Áron persze megint elaludt, ezúttal már 1 órás alvást produkált. Ezen a napon egyébként 4x aludt el a biciklin – előre féltem az estétől/éjszakától.
Menet közben még szembe jött velünk a nekemabalaton (fizettünk, de reklámnak minősül), itt ittunk egy szörpöt, Máté kiválasztotta a legolcsóbb nyalókát, aztán újult erővel indultunk tovább, hogy most már tényleg mindjárt ott vagyunk. Jött még egy emelkedő, már gyalog is csak csigatempóban tudtam felmenni, de kárpótolt, hogy innentől csak lejtő volt.
Ádám megnézte, hogy merre kell kanyarodnunk, és pedig hatalmas megkönnyebbülést éreztem, mikor átgurultunk a vasúti átjárón, és mire a bejárathoz értem, Ádámnak már kinyitották a sorompót, és győztes mosollyal, mintha az Olimpiát nyertem volna meg, gurultam el a biciklikölcsönzőhöz (alig vártam, hogy leszálljak és vagy 1 hónapig ne lássak biciklit 😀 ).
Azért a bakancslistán kipipáljuk.
Még beugrottunk vacsorázni, aztán hagytuk a gyerekeket tombolni a játszótéren az egész napos ücsörgés után, mi pedig Apával próbáltunk életben maradni.
Ha te is tervezel kerékpártúrát kisgyerekkel
Nem akarlak lebeszélni – mert megéri. De van néhány dolog, amit érdemes előre tudni.
A távolság. 20-25 km reális kisgyerekkel, ha hátsó ülésben ülnek. Ennél több is megy, de számolj pihenőkkel, alvásokkal és váratlan megállókkal. Mi végül kb. 35 km-t tettünk meg – de ebből jó 10-et vonattal.
A táska. Ne lógjon a gyerek arcába. Komolyan. Tedd a gyerekülés háttámlájára, vagy vigyél külön csomagtartó táskát. Ez az első dolog, amit megváltoztatnánk.
Az alvás. Ha kisebb gyereked van, szinte biztos, hogy elalszik menet közben. A bicikli remekül altat – de a hátsó ülés nem dől hátra. Vigyél törölközőt vagy valamit, amivel megtámaszthatod a fejét. A Decathlonos törölköző gumis összefogójával mi is megoldottuk – nem elegáns, de működött.
A hegyeknél. Tihany felé hegynek felfelé mész. Nem kicsit. Számolj azzal, hogy le kell szállni és tolni – különösen ha a bicikli hátulján két gyerek és egy táska is van. Nem szégyen, mindenki tolja.
A visszaút. Ha nem akarsz visszafelé is tekerni, nézd meg előre a vonatmenetrendet. A Zamárdi–Aliga vonat megspórol 20-25 km-t és 1,5-2 órát. A biciklis vagonba be kell jelentkezni a jegyvásárlásnál – és ne számíts arra, hogy ráér pelenkázni, ha késik a vonat. Nem ér rá.
A komp. Tihany–Szántód között van a komp, ami biciklivel is igénybe vehető. Érdemes megnézni az indulási időket előre, mert nem sűrűn jár.
És végül: igen, a gyerekek aludni fognak. Igen, nem a tájat fogják nézni, hanem szundítanak a hátad mögött. De az a pillanat, amikor Alsóörsnél egyszerre aludt mind a kettő, és mi Ádámmal csendben ettünk egy tízórait a kikötőben – az az egyik legjobb pillanat volt az egész nyárból.
Megéri. Csak vigyél törölközőt.
