Fedezd fel velünk Abu-Dhabit két kisgyerekkel! Sheikh Zayed Mecset, helyi piac, aranyszőnyegek és egy csipetnyi káosz – őszinte élménybeszámoló egy családi útról, tele tippekkel szülőknek.
Indulás Abu-Dhabiba
Még otthonról lefoglaltam az utat – bár nem volt egyértelmű, hogy ez egy csoportos túra lesz, végül nagyon jól alakult. Ráadásul a klubtagságnak köszönhetően szinte féláron utazhattunk más foglalós oldalakhoz képest!
Már előző este egyeztettem a sofőrrel: hátha tud gyerekülést hozni a buszba, de sajnos nem volt. A szálloda sem tudott segíteni, így kicsit aggódtam, hogy Áron bírni fogja-e a kétórás utat.
Spoiler: végig Papa ölében aludt. 😀
Reggeli után összepakoltunk, és mindenki időben ott volt a lobbyban – kivéve Mátét, akinek az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy pisilnie kell. Már épp beszálltam volna Áronnal, amikor észrevettem, hogy ruhacserére is szükség lesz.
Szerencsére sofőrünk is szülő volt, és megértően csak annyit mondott: „Semmi gond, tudom, milyen ez.”
Utazás Abu-Dhabi felé
Kis csúszással indultunk. Máté nézelődött, Áron mindenki ölében megfordult, aztán elaludt.
Nekem sajnos nem volt ilyen szerencsém: folyamatosan hányingerem volt, és alig bírtam enni reggel. Ez így „ígéretesen” indult…
Amikor beértünk Abu-Dhabiba, a sofőr elkezdte mesélni, mit látunk. Első megállónk egy kis helyi múzeum volt, ahol megmutatták, milyen volt régen egy tipikus arab ház berendezése – arany, bársony, és minden, ami csillog.
Fotózni sajnos nem lehetett, de képzeld el: smaragdokkal kirakott szőnyegek, arannyal átszőtt textíliák, és gyémántos díszítés mindenhol.
A túra után természetesen jött az elmaradhatatlan „csak ma, csak most” vásárlási lehetőség – arany ékszerek, sálak, szőnyegek, ajándéktárgyak minden mennyiségben.
Sheikh Zayed Mecset – Abu-Dhabi ikonikus látnivalója testközelből
A következő állomás a híres Sheikh Zayed Nagymecset volt – az a hely, amit nem lehet kihagyni, ha Abu-Dhabiban jár az ember.
Már messziről látszanak a vakítóan fehér kupolák, a tornyok, és az aranyló díszítések, amik a délelőtti napfényben szinte elvakítanak.
Ahogy a busz begördült a parkolóba, a sofőr szólt, hogy most jön az „abayás rész” – a nőknek kötelező hosszú köpenyt viselni (elvileg ez kiváltható, ha mindent takaró – bokát, csuklót, nyakat fedő ruhában viselsz). Én vittem Anyuét, így csak gyorsan magamra kaptam – és azonnal éreztem, hogy ez a ruha nem a 40 fokra lett kitalálva.
Mégis volt benne valami különleges. Mintha egy másik világba léptem volna: csend, méltóság, lassúság.
A bejárathoz vezető rész modern és légkondicionált – igazi megváltás. Régebben nem ilyen volt.
A fiúk élvezték a mozgójárdát, én pedig próbáltam életben maradni az abayában. 😅
A babakocsit végig vihettük, sőt, külön sort is kaptunk – meglepően bababarát hely.
A bejutásnál mini reptéri ellenőrzés fogadott: táskaátvilágítás, jegyellenőrzés, fémdetektor.
A tömeg hatalmas volt, de a tér akkora, hogy senki sem érezte zsúfoltnak.
Amikor először megpillantottam a mecset udvarát, elakadt a szavam.
A hófehér márvány szinte vakított, az oszlopokon virágminták futottak végig, és a kupolák az égbe olvadtak.
Béke és szépség mindenütt.
Áron ekkor persze csak az én karomban volt hajlandó lenni, én pedig próbáltam egyensúlyozni hányinger, szédülés és gyerek között – de valahogy mégis boldog voltam.
Ami új: többször is ellenőrizték a jegyeket. Kicsit furcsa, de talán a tömeg miatt érthető. És a korábbi tapasztalatunk ellenére most már nem kell levenni a cipőt, viszont így a puha szőnyegre sem lehet rálépni.
Tipp szülőknek:
- A mecsetbe babakocsi bevihető.
- Abayát nekünk a sofőrünk kölcsönzött mindenkinek, akinek kellett, de gondolom a helyszínen is van ilyen lehetőség. Érdemes előre utánakérdezni.
- Készülj vízzel és rágcsával – a látogatás kb. 1,5–2 órát vesz igénybe.
- A gyerekeknek is adj kalapot, mert a külső udvaron nincs árnyék!
Ebéd, piactér és egy kis kaland: elveszett a család Abu-Dhabiban
A következő megállónk egy szabadtéri „múzeum” volt, amiről sok emlékem nem maradt, annyira rosszul voltam ezen a ponton. Ezért álljon itt pár kép szavak helyet.
Majd egy bevásárlóközpontban álltunk meg ebédelni. Itt jött el a nap egyik legviccesebb (utólag!) pillanata:
Miután mindenki megebédelt, elzavartam mindenkit mosdóba. Felváltva tudtunk csak menni, Áront alig tudtuk elszakítani tőlem. Elindultak a gyerekek Anyósékkal a lifthez, majd mi is utánuk, mozgólépcsőn.
Mi már a busznál voltunk, amikor kiderült, hogy a család fele eltűnt. Futás vissza, keresés minden irányba, telefon nem volt nálunk (a babakocsi aljában volt a táskában) – végül a lift mellett találtunk rájuk, teljes nyugalomban. A rosszullétem pillanatok alatt elmúlt, kiütötte az adrenalin. 😀
További látnivalók Abu-Dhabiban
- Kilátópont az Emirates Palace-nál: innen egyszerre látható a királyi palota és a híres hotel. A sofőr rengeteg képet készített rólunk – igazi turistaélmény.
- Helyi piac: kóstoltuk a híres dubaji csokit és datolyát, sőt, Máté össze is barátkozott a sofőrrel, aki datolyával etette, és kézenfogva sétáltak.
- Ferrari World: az utolsó állomásunk. Jegyünk nem volt, de a külső rész és az ajándékbolt is élmény volt. Máté a babakocsiban pihent, Áron a karomban aludt, mi pedig próbáltunk minél többet látni.
Családi utazás kisgyerekkel – tippek és tanulságok
- Abu-Dhabi gyerekkel is biztonságos, barátságos és tiszta.
- Érdemes babakocsit vinni, mert sok helyen bababarát a közlekedés.
- A nap elleni védelem elengedhetetlen – a sivatagi nap perzselő.
- Mindig legyen nálatok víz, váltóruha és nasi – a gyerekek (és a szülők) hálásak lesznek érte.
Összegzés: Abu-Dhabi gyerekkel is felejthetetlen élmény
Minden apró nehézség ellenére Abu-Dhabi családdal utazva is fantasztikus élmény volt. A város tele van csodával, barátságos emberekkel és különleges látnivalókkal.
Ha te is Abu-Dhabi utazást tervezel kisgyerekkel, ne félj belevágni – csak egy kis szervezés és türelem kell, cserébe életre szóló élményeket kaptok.
